Elképesztő felfedezést tettek a tudósok: először sikerült robotrepülőgépet használni az Antarktiszon, hogy megfigyeljék, milyen hatással vannak a jéghegyek az óceánra. A Doombar-405 és HSB-439 típusú drónok a világnak ezen egyik legnagyobb jéghegye, az A-68a körüli vizeket térképésítették fel, amelyek özönlenek elő a megolojtó jég alól.

Az A-68a jéghegy 2017 júliusában vált le a Larsen C jégpajzsról, és lenyűgöző, 5800 négyzetkilométeres területével a teljes antarktiszi jégtakaró 12%-át tette ki. 2021 áprilisában az amerikai Nemzeti Jégközpont bejelentette, hogy az A-68a megszűnt létezni, mivel darabokra tört, és a legkisebb egyedi részeket már nem lehetséges nyomon követni a Déli-óceán vizeiben.

A British Antarctic Survey (BAS) tudósai a robotrepülőgépek segítségével vizsgálták meg az olvadó jéghegy körüli ökoszisztémát. A kutatás közben kiderült, hogy a jéghegyek folyamatosan mozgásban vannak, ami rengeteg kihívást jelentett a tudósok számára, hiszen nehéz volt követni a jéghegyek óceánra gyakorolt hatását.

Ez a küldetés nem volt egyszerű, különösen a Covid-19 pandémia alatt, amikor a kutatócsapatnak több mint 12 000 kilométer távolságból kellett irányítania a drónokat egy saját „zárt irodából”. A ritkán előforduló felhőmentes műholdfelvételek használata segítette őket a jéghegy és a körülette lévő kisebb jégdarabok lokalizálásában. Natasha Lucas, a BAS fizikai oceanográfusa elmondta, hogy a mozgó A-68a miatt az egyik drón elveszett, de a másik 17 nappal később sikeresen visszatért, rengeteg értékes adatsorral.

A mérések világossá tették, hogy a hatalmas jéghegy alulról olvad, megszakítva a „téli vizet” elzáró réteget, mely akkor képződik, amikor a melegebb nyári víz a hidegebb téli vizet „befogja”. Ennek a rétegnek a lebomlása lehetővé teszi, hogy a tápanyagokkal teli mélytengeri vizek a felszínre emelkedjenek, táplálkozási szempontból pedig rendkívül fontos anyagokat, például vasat és szilícium-dioxidot szállítsanak a jéghegből.

Ezek a felfedezések nemcsak a klímaváltozás megértéséhez járulnak hozzá, hanem a tengeri ökoszisztémák jövőjének előrejelzéséhez is elengedhetetlenek, hiszen kulcsszerepet játszanak az óceáni táplálékláncban és a globális éghajlati egyensúly fenntartásában.