Elindították az első fa műholdat - Ki az, aki megváltoztathatja az űripart?
2024-11-05
Szerző: Éva
Kedd hajnalban a SpaceX Nemzetközi Űrállomásra indított teherszállító űrhajójával elhagyta a Földet az első fa műhold, a LignoSat. A Kiotói Egyetem és a Sumimoto Forestry fafeldolgozó cég közös programjának eredményeként készült eszközt a tervek szerint 400 kilométeres magasságban állítják pályára.
A LignoSat célja, hogy bizonyítsa a megújuló anyagok űrbeli felhasználásának létjogosultságát. A korábban feljuttatott anyagminták tesztjeiből kiderült, hogy a fa kiválóan működik a világűrben: nem rohad, nem vetemedik, és oxigén hiányában nem gyúlékony. Egy másik nagy előnye, hogy a felhasználás végén minimális nyomot hagy a környezeten, például nem ég a felső légkört pusztító aerosollá, mint a fém műholdak. A japán szakemberek emiatt úgy gondolják, hogy egy nap talán be is tiltják a fém műholdakat, amit a technológia iránti kereslet növekedése kísérhet.
A Kiotói Egyetem, Takao Doi, a veterán űrhajós, aki egykor az amerikai űrsiklón utazott, vezetésével 50 éves programot indított. Ennek keretein belül olyan erdőket ültetnek, amelyek anyagából a Holdon és Marson terveznek faházakat építeni. Ez a projekt nem csupán az űrutazás szempontjából jelentős, hanem a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszi.
A LignoSat pályára állítása után fél éven át figyeli majd saját magát. Útján 45 percenként váltja majd a sötétséget a napfény, lehetővé téve annak megértését, hogy a fa hogyan reagál a szélsőséges hőmérséklet ingadozásra, hiszen a fedézeti hőmérséklet folyamatosan +100 és -100 Celsius-fok között váltakozik. Az építők választ kapnak arra a kérdésre is, hogy mennyire képes árnyékolni a fa a félvezetőket érő kozmikus sugárzást.
A műhold építéséhez a teszteken leginkább bevált japán magnóliafajtát, a honokit használták, amely anyagból hagyományosan a szamurájkardok hüvelyét készítik. Érdekesség, hogy a szerkezet összeállításához tradicionális japán ácsmegoldásokat alkalmaztak, így nem használtak csavarokat vagy ragasztót. Ez a megközelítés a fenntartható építészet példája és bemutatja, hogy a jövő technológiáját a múlt tudásával ötvözve is lehet fejleszteni.