Ön is utálja, amikor egy felvételen a saját magát hallja beszélni? Ha igen, akkor nincs vele egyedül.

A legtöbbünknek nem kellemes érzés visszahallgatnia a saját hangját. Ashish Shah audiológus szerint ennek konkrét oka van: „Amikor beszélünk, a saját hangunk kétféle úton jut el a fülünkig: a csontjainkon keresztül, illetve a körülöttünk lévő levegőn keresztül. A csontjaink alacsonyabb frekvenciákat is közvetítenek, olyanokat, amelyeket a levegő nem, és emiatt a 'belső hallás' miatt mélyebbnek érzékeljük a hangunkat a valóságnál” – mondta Shah.

Shah egy különös kutatási eredményre is felhívta a figyelmet: „Érdekes módon egy korábbi tanulmány megállapította, hogy amikor a résztvevők egy csoportját arra kérték, értékeljék több különböző hangfelvétel vonzerejét, amelyek között titokban a sajátjuk is szerepelt, sokkal magasabbra értékelték a hangjukat, amikor nem tudták, hogy az az övék.” Ez azt jelenti, hogy a valójában semmi furcsa nem hangzik a hangunkon mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy az a miénk.

Továbbá fontos megemlíteni, hogy a felvételről visszahallott hangszínünk az, amit a környezetünkben élők megszoktak tőlünk. Tehát míg mi hiába halljuk magasabbnak és ezáltal idegennek a saját hangunkat, mások természetesnek fogják azt találni.

A tudomány mögött tehát érdekes és összetett folyamatok állnak, amelyek nemcsak a hangunkkal provo­kálják a diszkomfort érzését, hanem önértékelésünket és önképünket is befolyásolják. Képzelje el, hogy ez a saját hangunk érzékelése olyan hatással lehet életünkre, hogy egyesek elkerülik a nyilvános megszólalásaikat a hangzással kapcsolatos szorongás miatt! A modern technológia, mint például a videó- és hangfelvételek készítése, csak fokozza ezt a jelenséget. Miért lenne érdemes mernünk megelégedni a hangunkkal, és hogyan alakíthatnánk át ezt az érzést pozitív tapasztalattá?