A tudományos világban egy újonnan felmerült elmélet szerint a világegyetem nem egy homogén egység, hanem különböző időbuborékok összessége. Jelenleg a legelterjedtebb kozmológiai modell, a Lambda-CDM, azt állítja, hogy a világegyetem anyagának mindössze 5%-át alkotja az ismert anyag, míg a 95%-át sötét anyag és sötét energia teszi ki, amelyek a galaxisok mozgását és a világegyetem tágulását irányítják.

Azonban a közelmúltban végzett kutatások arra utalnak, hogy a sötét anyag és energia magyarázata nem egyértelmű. A sötét anyag eddig nyomozatlan maradt, és a NASA James Webb űrteleszkópja által készített felvételek megkérdőjelezik a hagyományos nézeteket, hiszen a képeken látható korai galaxisok nem felelnek meg a sötét anyagnak a fejlődésről alkotott előfeltevéseinknek.

David Wiltshire, a Canterbury Egyetem professzora szerint a világegyetem titkai a különböző időbuborékokban rejlenek. Wiltshire úgy véli, hogy a tér és idő szerkezete bonyolultabban működik, mint azt korábban gondoltuk. Az összes időbuborék különböző tulajdonságokkal bír, ami a gravitáció és az idő érzékelésére is hatással van. Például a galaxisokban élő atomórák lassabban járnak, mint azok az órák, amelyek a világűr távolabbi, üres részein találhatók, mivel a gravitáció hatására az idő lelassul.

A világegyetem tágulása egy új szemszögből is magyarázható. A kutatások szerint a galaxisok közötti üres térben a tágulás gyorsabbnak tűnhet, ami azért van, mert a különböző időbuborékok között eltérő időskála van. Ez felveti a kérdést, hogy pontosan mennyi idős is a világegyetem, hiszen a kora nem egységesen meghatározott. A lambdás elmélet helyett tehát egy alternatív időtájképet javasoltak, ami már most is új megértést kínál a kozmológiai problémákra.

A Canterbury Egyetem csillagászai 2017-ben bemutatták, hogy a szupernóvák viselkedése is igazolja az időbuborék-elmét, mivel az így nyert adatok jobb előrejelzéseket adtak a tágulásra, mint a Lambdás modell. A sötét energia egyes elemzői úgy vélik, hogy talán nem is létezik, hiszen az eddigi magyarázatok helytelen értelmezéseken alapultak.

A jövőben a világegyetem működésével kapcsolatos megoldások közelebb kerülhetnek a végleges megfejtéshez. A következő évtizedben a NASA új űrteleszkópja és az Európai Űrügynökség Euclid programja remélhetőleg további információkkal szolgál majd. Az emberiség egy lépéssel közelebb kerülhet a világegyetem titkainak felfedezéséhez, ami forradalmasíthatja a kozmológiát! Készüljön fel a csodákra, amik a csillagok között várnak ránk!