A sorozat potenciálisan izgalmas lehetne, de valamiért nem teljesíti ezt az ígéretet. Hiába szerepel benne olyan tehetséges színészek, mint Emun Elliott, Iain Glen, Mark Addy és Owen Teale, a 'A fúrótorony' (The Rig) unalmas és dögunalmas világa csak a filmipar és a Prime elpuskázott lehetősége marad. Pedig a történet alapja nem rossz.

A cselekmény a messzi északi vizek egy fúrótoronyában játszódik, ahol az olajvállalat munkatársai rejtélyes események szemtanúi lesznek. Köd, szokatlan rengések és valami misztikus erő fenyeget, ami akár a holtakat is felébresztheti. Habár ez még nem spoiler, hiszen már az első epizódban kiderül, és ezzel megkezdődik a sorozat első komoly hibája. A két évadra tervezett történet túl sokáig húzódik, és a nézőknek az az érzésük támad, hogy egy végtelenített történetet néznek, pedig mindössze tizenkét epizód vár ránk.

A sorozat nem tud elég ütemes és feszített lenni. A párbeszédek zöme silány, a felesleges jelenetek pedig csak tovább lassítják a cselekményt; mindez egy viszonylag zárt térben zajlik, így a feszültségi pontok helyett a nézők csak azt érzik: "Mikor történik már valami?". E műfajban rengeteg figyelemre méltó alkotás született (például: A mélység titka, A gömb), és a 'A fúrótorony' is lehetett volna hasonló, de sajnos nem képes rá.

Mark Addy szerepjátéka sem tudja megmenteni a helyzetet. Számos színész élénk személyisége a részben, és az események jellege miatt nem tud kibontakozni. A női főszereplő, Rose (Emily Hampshire), akit egyszer szenvedésmentes teoretikusként ismerünk meg, máskor viszont mintha egy tinifilmből lépett volna elő. Ian Glen Magnus szerepe erőtlen lesz, míg Mark Addy a gonosz David Coake alakításával kiemelkedik, de a többiek, mint Martin Compston és Rochenda Sandall, egyszerűen eltűnnek a rivaldafényből.

Az élet a sorozaton belül nemcsak a színészi alakítások, hanem a látvány miatt is csalódást okoz. A fúrótorony tengeri környezetének izgalmasnak kellene lennie, de a gondosan megvalósított számítógépes effektek és trükkök eltávolítják a nézőt a természet erejétől. A vizuális megjelenítések nem közvetítik a misztériumot, a jelenetek feszültsége nem abban rejlik, hogy most feszültek kellene lennünk.

A végkifejlet is csúfság; a misztikus elemek folyamatosan eltávolodnak a történettől, ahogyan haladunk előre. Az izgalmas kérdések és érzelmek helyett csupán üres frázisokat hallunk, és ezzel együtt a sorozat minden potenciált elveszít. 'A fúrótorony' talán nagyobb hatást gyakorolt volna ránk, ha a misztikum megmaradt volna.

Mindezek után a sorozat csupán 5/10-es értékelést kapott; a rejtély és izgalom ígéretéhez képest csalódást keltő élmény.