A penicillin felfedezése

A Penicillium penészgombák antibakteriális hatását először Alexander Fleming fedezte fel 1928-ban a londoni St. Mary Kórházban. A skót bakteriológus szokatlan módon, a saját elhanyagolt laboratóriuma révén bukkant rá a felfedezésre: amikor kéthetes vakációról tért vissza, vette észre, hogy a Staphylococcus aureus baktériummal kísérletezett petri-csészékben penész jelent meg, és körülöttük a baktériumok szinte teljesen eltűntek. Ez volt az első jele annak, hogy a penészgomba képes gátolni a kórokozók növekedését.

A gyógyszer kifejlesztésének nehézségei

Bár Fleming elsők között volt, akik felfedezték a penicillin potenciálját, a gyógyszer kifejlesztése és tömegtermelésének megvalósítása még évtizedekig váratott magára. Az 1930-as évek végén Howard Florey és Ernst Chain vezetésével egy oxfordi kutatócsoport végül sikeresen tudott elegendő mennyiségű penicillint előállítani, hogy emberi kísérletekhez elegendő legyen.

Az első emberi kísérlet

Az első sikeres emberi kísérlet 1941 februárjában történt Albert Alexander rendőr esetében, akinek súlyos fertőzés miatt az orvosok már nem tudtak mit tenni. A kezdeti penicillin adag hatására a fertőzés szinte teljesen eltűnt, de sajnos a rendelkezésre álló antibiotikum gyorsan elfogyott és a fertőzés újra terjedni kezdett, aminek végül a rendőr halála lett az eredménye. Ez az eset felhívta a figyelmet az antibiotikumok fontosságára, különösen a második világháború alatt, amikor a katonák számos, életet veszélyeztető fertőzéssel küzdöttek, hiszen a beavatkozás hiánya gyakran halálos következményekkel járt.

A háború alatti penicillin iránti kereslet

A háború alatt a penicillin iránti kereslet robbanásszerűen megnőtt. 1941-től az Egyesült Államokban, Peoriában folytatódott a kutatás, ahol felfedezték, hogy a penészgomba hatékonysága növelhető, ha keményítős táptalajban termesztik. A kutatók arra összpontosítottak, hogy erősebb Penicillium törzseket találjanak, amelyek gyorsabban és többet termelnek.

A fordulópont 1943-ban

A fordulópont 1943-ban következett be, amikor Mary Hunt, az egyik technikus, vásárlás közben észrevett egy penészes sárgadinnye. Bármennyire is hihetetlenül hangzott, a gomba hatékonyabb penicillin forrást jelentett, mint a korábbi törzsek. A gomba hatásfoka sokszorosára nőtt, és támogatta a penicillin tömeggyártását, amely a háború alatt számítanak létfontosságúnak a sebesültek és fertőzöttek kezelésében.

Eredmények és elismerés

A penicillin hatásának köszönhetően mintegy 80 millió ember életét mentették meg azóta. Fleming, Florey és Chain 1945-ben Nobel-díjat kaptak a penicillinnel kapcsolatos kutatásaikért, azonban Mary Hunt, azaz „Penészes Mary” neve sajnos a történelem homályába merült. A felnövekvő generációknak tudniuk kell, hogy egy egyszerű gyümölcs kulcsszerepet játszott nemcsak az orvostudomány fejlődésében, hanem a második világháború kimenetelében is.