Pénzügy

Egy anya küzdelme a valósággal: Fia 18 hónapos börtönbüntetése helyett 18 éve rács mögött

2024-09-22

Elképesztő, de sajnálatos történetről számol be a brit Independent, amelyben egy anya, Samantha Ings a fia kiszabadításáért harcol. Luke csupán 17 éves volt, amikor 18 hónapos börtönbüntetést kapott egy McDonald's-ban történt verekedés miatt. Azonban a brit jogszabályok értelmében – a „kockázatkezelés” miatt – az úgynevezett IPP (Indeterminate Public Protection) büntetések következtében Luke azóta is börtönben van, immár 18 éve.

Az IPP büntetéseket 2012-ben eltörölték a jogi és emberi jogi aggályok miatt, azonban a korábbi ítéletek visszamenőleg nem változtathatóak meg. Ezért Angliában mintegy 3000 fogvatartott szenved a határozatlan idejű büntetésektől, némelyikük már évtizedek óta. Luke jelenleg a HMP Wakefield maximális biztonságú börtönében tölti az idejét, ahol a legveszélyesebb bűnözőkkel osztozik a cellán, és az édesanyja komoly félelmekkel néz a jövőbe, mivel tart attól, hogy fia nem éli túl a börtönéveket.

„Ez nem elfogadható, ezt meg kell oldaniuk!” – mondta Samantha a The Independent-nek. „Megérteném, ha gyilkosságot vagy erőszakos bűncselekményt követett volna el. De az én fiam csak egy utcai rablásban vett részt, és verekedett. Ekkor éppen most halt meg a nagymamája, amit nem tudott feldolgozni.”

Samantha hangsúlyozta, hogy Luke életét az ő édesapja, Luke nagyapja mentette meg a börtönben eltöltött évek alatt, ám sajnos ő sem érhette meg unokája szabadulását. „Ha az apám nem lett volna, Luke már rég nem élne – megölte volna magát” – tette hozzá.

A fiatal férfi autizmussal él, és a börtönévek alatt elveszítette az önbizalmát, már alig mer szemkontaktust kialakítani. Luke húga, Millie, csupán 7 hónapos volt, amikor bátyját börtönbe zárták, mélyen érintve ezzel a családot. Samantha ezt mondta: „A családunk nem teljes. Minden karácsonykor, születésnapkor, húsvétkor, amikor együtt vagyunk, mindig hiányzik valaki.”

Samantha még mindig reménykedik abban, hogy fia egyszer hazatérhet. „A ruhái érintetlenül várnak a szekrényében, nap mint nap várom, hogy végre hazajöhet.” A szívszorító története rávilágít arra a szörnyű igazságtalanságra, ami a brit igazságszolgáltatásban annak ellenére is létezik, hogy az emberi jogokat már régóta hangsúlyozzák.