A parajdi főutcán járok. A hajnali fény álmos, az utcák üresek. Csak a cipőm kopogása hallatszik, míg a bányászsír szobor néma őrszemként áll a kihalt sétány fölött. Az egykor nyüzsgő strand most üresen áll, a házak néma csendben sorakoznak, a Sóhegy peremén pedig lakatlanok a házak, panziók: 45 otthont evakuáltak, és egyre távolabb tolódik a visszatérési időpont. A lakók mindent hátrahagytak, szigorú felügyelet mellett térhetnek haza, hogy megnézzék, minden rendben van-e. Csak a kutyáik várják őket haza.

A főúton rendőrségi és katonai járművek haladnak el néha – a csend feszültséggel teli. Aki már járt bányavidéken, tudja: a néma csendben ott van a remény és a reménytelenség keveréke, a föld alatti veszélyre figyelők pattanásig feszülten várakoznak.

Megyek végig az étteremsoron. Tavaly ilyenkor itt tömegek álltak. Most csak mi vagyunk: egy-egy újságíró, riporter kollégák, akik interjús alanyokat keresnek, fotósok, akik témákat keresnek, hátha találnak egy-egy új szöget, ahonnan még nem fényképezték le a híres épületeket. Az interjúalanyok megtalálása nehéz feladat: a parajdiak már nem akarnak semmit mondani, hiszen a május 29-én bekövetkezett katasztrófa óta már sok mindent elmondtak.

A riporterek írták a sztorikat, ezek pedig elárasztották az internetet; az olvasók sajnálkoztak, szörnyülködtek, aztán csend lett. Lassan beáll a katasztrófa-fáradtság mindkét oldalon: az olvasók fásulttá válnak, érzékenységük csökken, a tragédia sújtotta emberek pedig belefáradnak az újra és újra elmondott panaszokba.

A bányászok története is szertefoszlott

A bányával együtt a mi történetünk is beomlott - mondják az emberek. Az egyik pizzéria utolsó napjait éli, ahol régen mindig volt élet. Most csend honol, a terasz üres, a virágok a poros ablakpárkányon mintha elfelejtettek volna virágozni.

A válságövezetek szállásadói és vendéglátósok drámáján van a hangsúly, akik hónapokig nem nyithatnak ki újra. Tavaly hetvenen voltunk, most már csak hárman maradtunk - mondja a tulajdonos egyik fia. Csináljuk, ameddig megy, aztán majd meglátjuk, mit ér a tizenöt százalék.

A jövő mentőöve a gyógyturizmus?

A parajdiak úgy érzik, hogy a sóbánya gyógyturizmusának visszaállítása lenne a legvalószínűbb megoldás, amely nemcsak nosztalgiából következne. Egy férfi emlékeztet: a székelyudvarhelyi kórháznak volt itt egy korábbi kirendeltsége, ahol idős, légúti betegeket kezeltek. A bányának nemcsak látványosság, hanem gyógyhelyként kellett volna funkcionálnia.

Eközben egy másik terv, a Drakula élménypark ötlete is felmerült, ami nemcsak a helyi vitákat generálta, hanem régiós szinten is megmozgatta az érzelmeket. A projekt támogatja a helyi gazdaság élénkítését, de sokan kérdezik, ha ennyire ígéretes, miért nem náluk épül?

A parajdiak nemcsak a bánya elvesztését gyászolják, hanem azt is, hogy nincs senki, aki világos irányt mutasson. Az élet fellendítése érdekében tartják szükségesnek a helyi közösség bevonását, amíg az események a média figyelme alatt maradnak.