A magyar fociválogatott 1903 óta íródó történetének 1031 játékosa között sok olyan név található, akik bár hiányoztak a nemzeti csapatból, mégis kiemelkedő teljesítményeikkel váltak emlékezetessé a hazai labdarúgásban. Ezen cikk keretein belül bemutatunk egy álomtizenegy összeállítást olyan játékosokból, akik pályafutásuk során soha nem kapták meg az esélyt a válogatottságra, pedig tehetségük vitathatatlan volt.

Veréb György

Elsőként említhetjük Veréb Györgyöt, aki a Diósgyőr csapatában töltötte aktív éveit 1968 és 1988 között. Veréb nem csupán a helyi fanatikusok szívét nyerte el, hanem a 70-es évek végén a DVTK sikereiben is oroszlánrészt vállalt, hiszen 1979-ben a dobogó harmadik fokára állhatott fel a csapat.

Kocsárdi Gergely

Kocsárdi Gergely, a Zalaegerszeg büszkesége, 17 éven keresztül szolgálta a klubot. Hosszan tartó pályafutása alatt megnyerte a csapat egyetlen bajnoki címét és részt vett a Bajnokcsapatok Európa-kupájának selejtezőjében is, ahol a Manchester United legyőzésével írtak történelmet.

Hlagyvik Gábor

Hlagyvik Gábor, aki a Győri ETO alapembere volt, az 1982-es világbajnokság keretébe nem kerülhetett be, pedig teljesítménye a klubban vitathatatlan volt. Ő is megélte, hogy a válogatott keret kiválasztása során nem kapta meg a megérdemelt lehetőséget.

Szatmári Csaba

Szatmári Csaba, a Debrecen legendás védője, a klub színeiben négy bajnoki címet is nyert, de a felnőtt válogatottságot sosem tudta elérni. Pedig a 96-os olimpiára kijutott csapatban ő is szerepelhetett volna, biztosítva ezzel a nemzet nemzetközi futballban való képviseletét.

Palotai Károly

Palotai Károly, az 1964-es olimpiai aranyérem begyűjtője, kapitányként nem léphetett pályára a döntőben, így nem kapta meg az érmét az ünnepségen. Azóta is sokan keseregnek a kialakult helyzet miatt, hiszen válogatott szinten nem tudta megmutatni tehetségét.

Dárdai Pál

Dárdai Pál, aki 1975 februárjában élte meg élete legnagyobb teljesítményét a Pécs színeiben, neve mára már ismert futballcsaládként él tovább, hiszen fia is megjárta a válogatottat. Unokái között is akad, aki szintén a nemzeti csapat mezét öltöheti magára.

Szeibert György

Szeibert György, az MTK bajnoka, szintén a pályafutása alatt sok szép momentummal gazdagította a hazai focit, ám a válogatottság elkerülte őt. Hasonlóan János Árgyelán is, aki a legjobbak között érte el a bronzérmet a bajnokságban, ám a válogatott kapuja sosem nyílt meg előtte.

Sikesdi Gábor és Manno Miltiádé

A válogatott keretéből kimaradó játékosok között ott van Sikesdi Gábor is, aki hatszor volt a Honvéd bajnokcsapatának tagja, de a nemzeti csapatban debütálni sosem tudott. Manno Miltiádé, az első magyar gólkirály, akinek szintén nem adódott lehetősége a válogatottban való megmutatkozásra, pótolhatatlan talentum volt a 20. század ersten nemzeti futballban.

Ez a lista nem csak a méltánytalanul elfeledett játékosokat mutatja be, hanem rávilágít arra, hogy a tehetség és a hazai foci szeretete mellett is sokan nem kapták meg a megérdemelt esélyt, hogy a válogatott mezében futballozhassanak.