2012. május 7-én kora reggel a Tihanyban található nyaralójában rábukkantak Bartha Ferenc, egykori jegybankelnök holttestére. A bejárónő, Zsuzsa elmesélte: „Bartha úrral csak annyit tudtam, hogy ül a szobában. Azt hittem, rosszul van, soha nem gondoltam volna, hogy halott.” Zsuzsa megjegyezte, hogy Bartha testén nem volt nyoma öngyilkosságnak, fegyverről pedig soha nem volt tudomása a házban. A rendőrségi vizsgálat során kizárták a gyilkosság lehetőségét, de különös részletekre irányították a figyelmet.

A rendőrség a fegyverrel való visszaélés miatt is nyomoz, és bár a vizsgálatnak rutinjellegűnek kell lennie, sokan kérdőjelezték meg Bartha öngyilkosságának körülményeit. Miközben barátai és ismerősei azt nyilatkozták, hogy Bartha boldog és egészséges életet élt, a körülötte tartózkodók nem hallották a lövéseket, pedig több rokon is jelen volt. Az is felmerült bennük, hogy Bartha nem hagyott hátra búcsúlevelet, amely magyarázatot adna tragikus döntésére.

Bartha Ferenc, aki 1943-ban Budapesten született és a közgazdaságtudományi egyetemet végezte, mára a magyar gazdasági élet fontos alakjává vált. A jegybankelnökség után a versenyszférában volt aktív, és több olyan vállalkozással is kapcsolatba került, ami a gazdasági helyzetet influálta. Az egyik legkomolyabb kihívása a TriGranit Csoport orosz vállalkozásánál fellépő problémák voltak. A cég 2008-ban jelentős összeget fektetett be egy orosz lottócégbe, ám a befektetés nem bizonyult jövedelmezőnek, sokan figyelmeztették Demján Sándor, a TriGranit vezérét a kockázatokra.

A közelmúltban Bartha legjobb barátja, Bujtor István emlékkiállításán is részt vett, ahol feltűnően kedélyesen viselkedett, ám az aznapi események óta sokan kérdezik maguktól, vajon tényleg megölte-e őt valaki, vagy valóban a depresszió vezette tragikus döntéshez. A kérdés, hogy Bartha szembesült-e olyan helyzetekkel, amelyek elviselhetetlenek voltak számára, továbbra is megválaszolatlanul áll.

Kérdés marad, hogy vajon mi igaz a különféle elméletekből, amelyek Bartha halálát övezik. Demján Sándor megjegyezte Bartha depressziós állapotára való hivatkozással, hogy mindez az öregedés körüli feszültségek és a vállalkozásokkal kapcsolatos nehézségek összegződéseként jöhetett létre. Az ügy jelentős hatással volt a magyar közéletre, és sokan méltányolták Bartha Ferenc hozzájárulását a gazdasághoz és a közélethez, hangsúlyozva, hogy áldozata emléke örökre megmarad.