Kapaszkodjanak meg, itt a nagy leleplezések ideje!

Jumurdzsák, a népszerű török figura, valójában sosem létezett, éppen ezért nem lehetett ott Eger 1552-es ostrománál. Mivel nem létezett, nem volt talizmánja, így logikus, hogy Cecey Éva sem próbálhatta meg kimenteni Jancsikáját a fogságából az ostrom közepette. De nem csak ő nem létezett, hanem Cecey Éva is egy kitalált figura, akiről Gárdonyi regényében olvashatunk. Ahogy a "Egri csillagok" első mondata is csalóka: 'a patakban két gyermek fürdik'. Hogyan fürödhet azon, aki sosem élt? Ráadásul hogy rabolhatja el Jumurdzsák a nem létező Évát?

Ez az egész igazából tiszta fantasy, csak éppen történelmi hamisítással tűzdelt. Nagy szerencse, hogy nem volt internet, amikor Gárdonyi az Egri csillagokat megírta, vagy amikor a filmet 1968-ban készítették, különben ő is sok vitát kapott volna a szakértőktől.

A valós történelemben Dobó Istvánról is rengeteg téves információ terjeng, például hogy sosem ivott volna annyira, ahogy a filmben ábrázolják őt. A pontos képek és leírások sokszor nem tükrözik a valóságot. A frizurája is vitatott volt, nem úgy nézett ki, mint a filmben.

Továbbá, a másik híres történelmi regényében, a 'Láthatatlan ember'-ben, Gárdonyi a hun törzsszövetség felvonulásán a magyarokat is Attila népéhez sorolja. A történészek között sok vitát váltott ki erről a részről, de amit ő írt, az igaz volt, még ha nem is történelemtudósként.

Gárdonyi arra törekedett, hogy közel hozza az olvasókhoz a múltat, és megszerettesse velük a történelmet. A regények, így a történelmi regények is, a fikció világában mozognak, és sokszor eltérhetnek a valóságtól, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne értelmük. Képesek arra, hogy felkeltik az érdeklődést a történelem iránt.

Ezek a kérdések, és a történetírás mibenléte, egyre aktuálisabbá váltak, különösen a Hunyadi film bemutatása után, amikor is sok kritika érte a valóság ábrázolását. Történészeknek és szakértőknek joga van véleményezni a filmes adaptációkat, de fontos megjegyezni, hogy a művészi szabadság nem zárja ki a valódi eseményeket a történetekből. A történelmi hősök ábrázolásának megítélése sokszor szubjektív, és minden néző számára más és más értékeket hordozhat.

A Hunyadi regények végén található jegyzetanyag segít eligibilizálni a valós és a kitalált karakterek között, és jól mutatja, hogy a dokumentumfilmek kibővítése hogyan segítheti az olvasókat és nézőket a történelem jobb megértésében. A múlt valódi eseményei és a fikciós elemek közötti egyensúly megteremtése nemcsak a művészi alkotásokat gazdagítja, hanem a közönség ismereteit is kedvezően befolyásolja.

Ezek a típusú történetek inspirálhatják a jövő generációit, hogy jobban érdeklődjenek a történelem iránt. Az irodalom és a film ereje hihetetlen mértékben képes feltárni a múlt jelentőségét, és lehetőség ad arra, hogy a közönség ne csak nézőként, hanem aktív résztvevőként gondolkodjon a múlt tapasztalatairól.