Peter Sloterdijk, a kortárs filozófia egyik legnagyobb gondolkodója, idén megjelent 'Stressz és szabadság' című könyvében elmélyül a szabadság keresésének hagyományaiban és társadalmi korlátainkon. Eszmefuttatásában Samuel Beckett műveit is említi, aki szintén a szabadság lehetőségeit kutatta. Beckett szavaival élve, az élet nem más, mint egy magányos bolyongás a végtelen pillanat mélyén, ahol a fény soha nem változik.

Sloterdijk elemzése során megismerkedhetünk Victorral, az Eleutheria főhősével, aki a szabadságra törekedve megszakítja kapcsolatait, és egyedül vonul vissza. Az ő belső utazása a négy fal között zajlik, mely egyáltalán nem egyedi eset a filozófiában. Rousseau, a híres francia filozófus, ugyanígy egy csónakban 'utazgatott' a svájci Bieli-tavon, miközben csak lebegő állapotban elmélkedett.

Rousseau szerint az ember eredendően jó, de a társadalom korrumpálja őt. Szerinte vissza kell térni a természethez, vagy legalábbis újra meg kell alapítani a társadalmi szerződést, amely szabadságot biztosít az embereknek. Gazdag gondolatmenetei az egyéni szabadság és a társadalmi normák közötti feszültséget boncolgatják, amely minden időszakban aktuális marad.

Hasonló a helyzet Oblomov esetében is, aki a mindennapi élet terheivel szemben válik passzívvá, törekvéseivel a saját belső szabadságát keresi. Mivel nem találja a választ kint, a belső emigrációban próbálja megtalálni az idilli állapotot. A regényben Oblomov élete egy totális tunyasággá válik, de számára ez a választott szabadság és utazás formája.

A pholoszkudás szellemében említhetjük Xavier de Maistre 1790-es remekművét is, az 'Utazás a szobám körül' című művet, amelyben a szerző 42 napos szobafogság idején felfedezi saját belső világát. A könyve kezdetén felvázolja az ilyen típusú utazás előnyeit: ingyenes, veszélytelen és kényelmes. Az író megmutatja, hogy a belső utazás során nem csupán négy fal között mozog, hanem a gondolatai útjára is rálép. Ahogy fogalmaz, a belső utazásban valódi öröm leli, hiszen ez lehetőséget ad neki, hogy felfedezze a saját lelkét.

Maistre utazása mindennapjaink számára is modellezhető, hiszen a belső világunk feltérképezése bárki számára elérhető, nem szükséges hozzá különösebb erőfeszítés vagy félelem az ismeretlentől. Az olyan alapvető kellékek, mint a kényelem, a könyvek és a saját elménk, valójában a legfontosabbak. A filozófus megjegyzi, hogy a valódi kaland a szabadság megtalálásában rejlik: bármikor elindulhatunk a gondolataink világába, ahol csak a képzelet szab határt. Maistre is rájön, hogy az igazi utazás az elmében zajlik, ahol a szobája valójában csak egy kiindulópont a felfedezések sorozatához.

Végül érdemes megemlíteni, hogy ez az utazás bármikor megismételhető, éppen ezért nem árthat, ha hozzáadunk egy kutyát vagy egy segítőt, amik színesebbé tehetik a belső kalandot. Szóval miért ne kezdenénk el felfedezni a belső világunkat? Fedezzük fel együtt, mit tartogat számunkra a filozófia csodálatos világa!