A belügyminisztérium (BM) a legutóbbi OECD oktatási jelentésből csak a kedvezőbb adatokat emelte ki, miközben figyelmen kívül hagyta a magyar oktatás valódi helyzetét, amely sok mutatóban elmarad az OECD átlaga mögött. A jelentés, amely az OECD 38 tagállamának oktatási rendszereit hasonlítja össze, 500 oldal terjedelmű, és az adatok részletes elemzése világosan megmutatja, hogy nincs minden rendben a magyar oktatásban.

A BM szeptember 10-én kiadott közleménye szerint az OECD "elismeri a magyar köznevelés eredményeit", amellyel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy a jelentés több ponton is kedvezőtlen adatokat tartalmaz, amelyeket a minisztérium figyelmen kívül hagyott. Ezen kívül a kormány nem emelte ki, hogy az oktatási kiadások struktúrája nem tükrözi azt a képet, amely azt sugallná, hogy a magyar diákok megfelelő ellátásban részesülnek.

Például a jelentés megállapítja, hogy az óvodai kiadások 90%-át a központi költségvetés fedezi, ami valóban magasabb, mint az OECD 86%-os átlaga. Azonban nem említi, hogy az általános iskolák és a középfokú oktatás finanszírozásának struktúrája nem fenntartható, ami hosszú távú problémákhoz vezethet. A kisgyermekek 96%-a részesül óvodai nevelésben, ami látszólag kedvező, ám ez a szám önmagában nem elegendő a minőségi oktatás biztosításához.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a Magyarországhoz hasonló helyzetű országokban sokkal nélkülözhetetlenebb a szocioökonómiai tényezők figyelembevételével végzett intézkedés, hogy a hátrányos helyzetű diákokat segíteni lehessen. Ezen múlik, hogy milyen mértékben tudják a különböző oktatási rendszerek csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket.

A BM által említett adatok között szerepel, hogy az öt éves gyermekek 96%-a vesz részt óvodai nevelésben. Ez viszont elfedi azt az igazságot, hogy a középiskolák és az általános iskolák esetében Magyarország a legrosszabb helyezést ért el az OECD országok között. Az OECD jelentése szerint a magyar diákok tanulmányi teljesítménye jelentősen elmarad más országokétól, amely szintén nem került megemlítésre.

A fentieken kívül az OECD elmúlt években készült jelentései folyamatosan rávilágítanak arra, hogy a magyar iskolarendszerben egyre nő a szociális egyenlőtlenségek mértéke. Számos ország, például Finnország, Svédország és Észtország, képes volt kompenzálni a hátrányos helyzetű tanulók problémáit, míg Magyarországon a helyzet sokkal drámaibb. Az OECD 2021-es adatai alapján a legkevesebb költést a hátrányos helyzetű diákokra fordították, ami szintén komoly aggályokat vet fel az oktatási rendszer jövőjét illetően.

Összességében a jelentés rávilágít arra, hogy a kormányzati kommunikáció nem tükrözi a valós helyzetet, és hogy az oktatási reformokra nagy szükség van, különben a következő generációk jövője is kétséges lehet.