A legfrissebb adatok szerint Magyarország településeinek több mint egyharmadában komoly problémák vannak a vezetékes ivóvízellátással. A G7 szerdai cikkében feltárt tények sokkolóak: számos faluban a csapvíz ihatatlan, sőt, egyes településeken még fürdéshez sem ajánlják a víz használatát.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) statisztikái szerint már több mint 100 település esetében nyilvánították ihatatlanná a vizet, míg a „problémás” települések száma meghaladja az 1000-et. Jelenleg 1126 faluban és községben találtak kifogásolt vízminőséget, ami azt jelenti, hogy a víz olyan anyagokat tartalmaz, amelyek bár nem feltétlenül veszélyesek az egészségre, de kellemetlen szagot és ízt adnak a víznek. Az olyan települések, ahol a víz minősége kémiai szempontból nem elfogadható, körülbelül 140-re tehető, többek között Csanádpalota, Ferencszállás és Jánoshida.

Ezek az elmaradott falvak leginkább a leromlott infrastruktúrával küzdenek, ahol a vízellátó rendszerek régóta elavultak, és nem felelnek meg a modern követelményeknek. A rendszeres szivárgások és a szennyeződés miatt a víz minősége továbbra is romlik. A helyzetet súlyosbítja, hogy a lakosság elvándorlása csökkenti az adóbevételeket, így még kevesebb pénz jut a vízvezetékek karbantartására és javítására.

A vízhiányos települések lakói közül sokan kénytelenek palackozott víz vásárlására áttérni, ami havonta több tízezer forintos pluszköltséget jelent. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a víz természetszerűleg tartalmazhat arzént, bórt vagy fluoridot, amelyek nagy mennyiségben veszélyesek lehetnek.

Az egyre forróbb nyarak nemcsak a víz hiányát fokozzák, hanem a baktériumok számának növekedését is elősegítik, így a csapvíz egyre inkább egészségügyi kockázatot jelent. Emellett a mezőgazdasági vegyszerek és az ipari szennyeződések behatolásával is találkozhatunk, amelyek a vízbázisokat téveszthetik meg.

A helyzetet tovább súlyosbítja az is, hogy bizonyos területeken nem kötelező a szennyvízgyűjtő rendszer kiépítése, ami miatt a szennyezett víz közvetlenül a környezetbe kerülhet.

A vízminőség-javító programokkal kapcsolatos bürokratikus lassúság és a magas önköltség miatt sok település még évekig vár a megoldásra, így a helyzet sürgető megoldást igényel. Az érintett települések lakói számára a vízminőséggel kapcsolatos problémák mindennapi életükben komoly kihívásokat jelentenek, így az ivóvízhez való hozzáférés alapvető emberi jogának biztosítása elengedhetetlen.