Mozgalmas gyerekkor

Juhász Kata már gyermekkorában is rendkívüli energiával vágott bele a tanulásba és a sportokba. Asztmája miatt úszni kezdett, és mivel kiderült, hogy tehetséges, hamar versenyezni is elkezdett. Emellett teniszezett, tornázott, futott, sőt, korcsolyázott is. Ahogy mesél róla, szinte hihetetlen, hogy mindezt egy általános iskolás kislány napirendjébe belefért.

„Lakótelepi gyerek voltam, a szüleim dolgoztak, én pedig délutánonként egyik különóráról mentem a másikra. Kijöttem a suliból, és indultam az angoltanfolyamra, onnan művészeti tornára, majd hegedűre. Mindig arra neveltek, hogy amit csinálok, azt jól csináljam, így kitartó voltam minden területen” – emlékszik vissza a korai időkre.

Siker az élsportban

Kata első jelentős sikereit a műkorcsolya és a jégtánc terén érte el, amelyeket közel egy évtizeden át versenyszerűen űzött. Már a junior világbajnokság válogatójára készült, amikor egészségügyi problémák miatt abba kellett hagynia a versenysportot. A felgyűlt energiáit futással vezette le, kamaszként többször lefutotta a félmaratont, de az igazi flow-élményt végül a tánc hozta el számára.

Tánctanulás és orvosi pálya

A műkorcsolya után sokáig kereste azt a mozgásformát, amiben újra önmagára talál. Jazzbalettre kezdett járni, ahol olyan pedagógusokkal dolgozott, mint Jeszenszky Endre, aki motiválta őt. Pár hónap alatt napi négy-öt órát töltött gyakorlással.

Tanulmányai sem mentek háttérbe; az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskolába került, majd gimnáziumi évei alatt a tánc lett a középpont. Számára a tánc annyira fontos volt, hogy még az érettségi előtti napon sem hagyta ki az órákat. Debütálása az orvosi egyetemen a Radnóti évnyi tudásának volt köszönhető. Családi hagyományból kifolyólag merült fel benne az orvosi pálya választása, hiszen nagyszülei orvosok voltak.

A nagy áttörés

Egyetemistaként egy barátnője révén részt vett egy meghallgatáson a Vígszínházban, ahol táncosokat válogattak a West Side Story című musicalhez. A meghallgatáson sikerült továbbjutnia, és ezzel új úton indult el, anyagilag is függetlenné válva.

Ekkor vonzotta a kortárs tánc, és igyekezett minél több előadást megtekinteni. Az egyik workshop során találkozott a magyar táncélet neves alakjaival, mint Frenák Pál, aki figyelmét Kata tehetségére irányította. Ez a kapcsolat meghatározó lépést jelentett a pályafutásában.

Megpróbáltatások és újjászületés

Kata számára minden a tökéletességről szólt, egészen addig, amíg egy súlyos baleset meg nem történt, amely mindent megváltoztatott. Egy előadás során, nyolc méter magasan, elszakadt a kötél, és Kata lezuhant.

Kezdetben senki nem látta a súlyos sérüléseket, azonban a baleset után kórházba került, ahol felfedezték a belső sérüléseket.

A gyógyulás útja

Kata a remény utolsó szalmaszálára kapaszkodott, és kemény rehabilitációba kezdett, amit a tánchoz hasonló eltökéltséggel végzett. Naponta többször végezte a gyakorlatokat, és alig négy hónappal később visszatért a próbaterembe.

„Biztos voltam benne, hogy ha felépülök, folytatnom kell, mert ez az én utam” – mondja a baleset utáni időszakról.

Társulat és társadalmi felelősségvállalás

A Frenák Társulatban elért sikerei mellett Juhász Katában egyre inkább megfogalmazódott a vágy, hogy saját darabot hozzon létre. 2004-ben rendezte meg első egész estés projektjét a Millenáris Teátrumban, amelynek során a társadalmi csoportok bevonása is fontos szerepet játszott.

A társadalmi problémákra való figyelem Káta munkásságában továbbra is visszatükröződik. A közönséget ugyanolyan közel hozza a produkciókhoz, keresve a fiatalok bevonásának lehetőségeit.

Két világ egyesítése

Amikor arról kérdezem Katát, hogyan fésüli össze az orvosi és a táncművész pályát, így válaszol: „Van egy előadói énem, amelyik nagyon szeret színpadon lenni. Ugyanakkor ott van egy segítő énem is, aki a pácienseket fogadja a rendelőben.” Kata mindkét szerepét egyenlő prioritással kezeli, közvetítve a művészet és az orvostudomány erejét.

„Amikor leveszem az orvosi köpenyt és belép a próbaterembe, már nem »doktor néni« vagyok, hanem táncos” – teszi hozzá zárásként.