Az utóbbi évtizedben drámai változások történtek a délkelet-ázsiai védelem és biztonság terén, ahogy a verseny fokozódott az Egyesült Államok és Kína között. A térség országai igyekeznek megkerülni a nyomást, amely a két nagyhatalom közötti rivalizálásból fakad, ezért más szövetségesek felé nyitnak, mint például Japán, Franciaország, Ausztrália, Dél-Korea, Kanada, Oroszország és India.

Ez a helyzet a regionális biztonsági alrendszer bonyolultabbá válásához vezetett, és az Egyesült Államok felmérése szerint továbbra is vezető szerepben maradt a régióban, különösen Indiával együtt. Ezzel szemben Kína a nyolcadik helyre szorult, mivel csak öt országgal bővítette védelmi kapcsolatait: Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Vietnam.

Kettészakadás veszélye fenyeget!

Ez a szorosan vett helyzet arra utal, hogy a térség a jövőben két táborra is szakad, amelyben az Egyesült Államokkal és szövetségeseikkel szoros védelmi kapcsolatokban álló tengerparti országok, valamint a szárazföldi országok képviselik majd a másik oldalt.

A védelmi megállapodások között markáns különbségek lehetnek. Japán és az Egyesült Államok megállapodásai inkább gyakorlati jellegűek, míg Kína diplomáciai és politikai megoldásokra összpontosít, ami hiányosságokat mutat a technológiaátadás, közös kiképzés vagy hírszerzési információk megosztása terén.

Kína hadereje: korlátok és kihívások

A jelentés rávilágít, hogy Kínának jelentős korlátai vannak a regionális terjeszkedésben, mivel döntéshozói nézetei sok tekintetben eltérnek az Egyesült Államokétól. Míg Washington és szövetségesei a tengeri együttműködések megerősítésére összpontosítanak, Kína inkább egy szárazföldi tengely létrehozását célozza, amely Oroszországtól Vietnámig terjedhet.

A jövőbeli események és kapcsolatok alakulása tehát döntő hatással lehet a délkelet-ázsiai térség stabilitására, ahol a riválisok harca egy új korszak hajnalát jelzi.