A Kairói utcákban bottal járó gyerekek körbeveszik az embert, mind kérdésekkel bombáznak, miközben papirusz könyvjelzőket árulnak. A nyolcéves kisfiú, aki továbbra is kérlel, egyre csak ismételgeti, hogy "mani kam plíz!" (kérlek, adjál pénzt!). Amikor a helyi gyermekek könyörögve kérik az ételt, a turistáknak szembe kell nézniük a fájdalmas valósággal: több ezer, szegénységben élő gyermek vár arra, hogy segítséget kapjon. A múltban a turisták könnyen megsegíthették volna őket, de ma már ez a helyzet drámaian megváltozott.

Egyiptom, különösen Kairó, híres a bazárokról, ahol a turizmus elengedhetetlen a gazdasági élethez. Azonban a látogatók gyakran azzal szembesülnek, hogy a kereskedők eladási technikái a kényelmetlenség határát súrolják. Míg a turisták jól szeretnék érezni magukat, a helyiek ezt az alkalmat felhasználják a megélhetésük biztosítására, amely legtöbbször húzós árakat jelent. Ha a látogatók csak nézelődnek egy boltban vagy a bazárban, hamar fojtogató figyelemben lesz részük, és nehéz elszabadulniuk a kereskedők szorításából.

Egyiptom már évek óta szenved a turizmus csökkenésétől, amelyhez hozzájárulnak a politikai feszültségek és tragédiák, mint például a 2015-ös orosz repülőgép-katasztrófa. Az arab tavasz óta a turistaforgalom jelentősen csökkent, hiszen Egyiptom rengeteg agresszív incidenssel küzdött meg, beleértve a kopt templomok ellen elkövetett merényleteket is.

A járványhelyzet és a világjárvány következtében vedlődött gazdaság most újabb kihívásokkal néz szembe, hiszen az infláció és az élemiszerárak növekedése súlyosan érinti a lakosság mindennapi megélhetését. Az egyiptomi font leértékelődése és a globális árnövekedés odáig vezetett, hogy a polgárok napi szinten küzdenek a létfenntartásért. Valahogy ki kell tartaniuk az éhség ellen és a megélhetésükért, hiszen a munkanélküliség magasan szárnyal a fiatalok körében.

A helyi élet szerves része a baksis, azaz a kiszolgálásért kapott „tipp”, amely gyakori a turisták körében is. Ugyanakkor a helybeliek is esélyt látva a túlélésre egyre agresszívebb kereskedési taktikát alkalmaznak. A brutalitás és a nagymértékű nyomás miatt sok turista csalódottsággal távozik Egyiptomból, s az elmaradásra büszkén. A város szerkezeti problémái és az infrastruktúra államosítása tovább fokozza a helyi emberek szorongását és feszültségét. Vannak, akik keményen dolgoznak annak érdekében, hogy előnyökhöz jussanak, míg mások csak a napi nyomoruságban élnek.

Egyiptom rengeteg kulturális gazdagsága mellett a valóság, amellyel nap mint nap szembe kell nézniük a lakóknak, drámai. A turisták lenyűgöző építmények közt keresnek szórakozást, miközben a helyieknek a túlélésért kell küzdeniük. Az egyiptomi nép teherbírása és életereje mindenképp lenyűgöző, de a segítőkészség és az emberség megélése a kultúra miatt tovább él ezen a földön.