Az elefántok gyászmisei nem csupán a mesék világában léteznek. A monda szerint, amikor egy elefánt megérzi, hogy közeleg a vég, egy különleges helyre indul, ahol elhunyt rokonai nyugszanak. E gondolat nemcsak a folklórban, hanem a modern kultúrában is felbukkan, például a Disney klasszikusában, Az oroszlánkirályban, ahol félelmetes elefánttemetők látványával szembesülnek a gyerekek. Akik látták a filmet, sosem felejtik el a hínárokkal benőtt, elpusztult elefántok csontjait ábrázoló jeleneteket.

Afrikában és más helyeken több elefánttemetőt is felfedeztek, amelyek eredete rejtélyes. Miközben egyes kutatók úgy vélik, hogy ezek a helyek szándékosan létrehozott temetkezési helyek, mások aszálynak, orvvadászatnak, vagy akár mérgező növények fogyasztásának tulajdonítják a csontok és maradványok csoportosulását. Egy évvel ezelőtt Indiában, Észak-Bengáliában egy fiatal ázsiai elefánt borjait temetve találták, amely a kivégzés jeleit mutatta. Csak a lábaik lógtak ki a földből, jelezve, hogy a felnőttek gondoskodtak a tetem titokban való eltemetéséről, esetleg hogy elkerüljék a ragadozók figyelmét.

Az állatkás temetési szokások most már nemcsak az afrikai elefántoknál, hanem az ázsiai elefántok körében is dokumentáltak. A kutatók szerint az ázsiai elefántok képesek a gyászolásra: órákon, napokon át hordják magukkal elhunyt borjaikat, és körülállják azokat. Az állatok rendkívül intelligensen reagálnak a halálhoz kapcsolódó szituációkra, sőt, egyes esetekben még a szorongás jeleit is mutatják, amikor haldokló vagy elhullott társaik mellett tartózkodnak.

A gyász kifejezése, hogy elkerülik azokat a helyeket, ahol korábban elhunyt társaik voltak, így bizonyítva a halál megértését. Az elefántok nemcsak saját fajtájuk holtteste iránt mutatnak érdeklődést, hanem érzelmi reakciókat váltanak ki belőlük a találkozások. Megfigyelték, hogy amikor a különböző állatfajok maradványaihoz érnek, az ázsiai elefántok megnövekedett érdeklődést mutatnak saját koponyáik és agyaraik iránt.

Az elefánttemetőikről és szokásaikról szerzett tudás tovább táplálja azt a vitát, hogy vajon az elefántok valóban megértik-e a halál fogalmát. Az eddig felfedezett helyek, mint például Észak-Bengáliában és a szomszédos Assamban, újabb és újabb részleteket árulnak el a világ legokosabb földigilisztáiról, akik talán igenis tudatosan kezelik a gyászt. Ez a felfedezés nemcsak az elefántok intelligenciáját, hanem az emberi érzelmi kapcsolatokkal való párhuzamokat is előtérbe helyezheti.