Az elmúlt években egyre inkább megszoktuk, hogy a megújuló energia termelésének új rekordjairól érkező hírek olyan gyakoriak, mint a sportesemények vagy világrekordok. Mindig van valami példátlan eredmény, amelynek örülhetünk, hiszen a napenergia például időszakosan nagy mennyiségben, gazdaságos áron és környezetbarát módon képes ellátni a gazdaságot. Azonban érdemes felemelni a fátylat a csendes rekordokról is, amelyekről sokkal kevesebb szó esik, de sokkal fontosabbak lehetnek.

A legfrissebb adatok szerint a globális energiafogyasztás 2023-ban 2 százalékkal emelkedett, elérve egy újabb történelmi csúcsot, annak ellenére, hogy Európában gazdasági problémák és magas energiaárak terhelik a piacot. Kínában természetesen a lassulás is érezhető, azonban a megújuló energia termelése, amely 13 százalékos növekedést mutat, a globális energiaellátásban alig 0,4%-kal nőtt, összesen 14,6%-ra. Érdekes, hogy míg a megújuló energiák növekedtek, addig a fosszilis energiahordozók használata világszerte rekordot döntött: a globális olajfogyasztás 2023-ban 100 millió hordó felett alakult.

Különös figyelmet érdemel, hogy a globális szénfogyasztás is csúcsokat döntött, és a gázfogyasztás is nem csökkent 2022-höz képest a gazdasági nyomás ellenére. A szénfogyasztás 80%-át öt ázsiai ország adja, amelyek közül kiemelkedik Kína és India. Különösen meglepő, hogy míg az EU igyekszik csökkenteni a fosszilis energiahordozók használatát, az USA és Dél-Amerika, például Guyana és Brazília, dinamikusan növelik olaj- és gáztartalékaikat.

A fosszilis energiahordozók 2023-ban a globális többlet energiafogyasztásának kétharmadát adták, míg a teljes energiafogyasztásnak 82%-át. Ebből következően a globális szén-dioxid-kibocsátás újabb rekordot döntött, 2,1%-kal emelkedett, átlépve a 40 milliárd tonna szennyezés lélektani határát. Bár az EU kibocsátása csökkent, az ázsiai régió kibocsátása nőtt, ami aggasztó tendenciát jelez a klímaváltozás szempontjából.

Érdemes figyelembe venni, hogy míg a megújuló energiaforrások termelése folyamatosan nő, a statisztikák azt mutatják, hogy a globális villamosenergia-termelés csak 2,5%-kal emelkedett 2023-ban. Szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a megújuló energia termelésének növekedése jelenleg nem tart lépést a globális energiakereslet növekedésével, s ez áldozatul eshet a fosszilis energia egyre élesebb használatának. A nap- és szélenergiával előállított árammennyiség növekedése 13%-os volt, ugyanakkor a költségek nem kedvezőek, és a tudományos kiadványokban gyakran elhanyagolják a megújuló energia drágább mivoltát a fosszilis energiahordozókkal összevetve.

Összességében tehát a megújuló energiaforrások integrálása a fosszilis és nukleáris kapacitásokkal C-szintet képvisel. Magyarországon például a jelentős napenergia-kapacitás éppen azt eredményezi, hogy új gázerőművek építése mellett döntünk, ami erősen megkérdőjelezi a zöld átállás valós esélyeit. Az adatok szerint kis részletekben keserves fázisok fölött állunk, ahol a közelmúltban elérkezett eredmények azt mutatják, hogy ázsiai országok áramfogyasztása harmadával nőtt, míg Európa csökkent.

Kérdés marad, hogy a globális energetikai átállás milyen irányba halad. Mivel a klímaváltozás hatásainak csökkentése szempontjából sürgető a fosszilis energiahordozók csökkentése, a jövő megújuló energiaforrásai körüli politikai diskurzus és valós fejlődés megfigyelését igénylik. A jövőben meg kell érteni, hogy mennyire van esély arra, hogy a klímapolitikák képesek lesznek felzárkózni a megújuló energiák fejlődéséhez, és az ideológiai megközelítések mellett miként alakul az energiahasználati gyakorlat.