A lezárás, amire mindenki várt

Nincs is bosszantóbb annál, mint amikor évek munkáját egy középszerű vagy egyenesen pocsék fináléval vágják el, amely sem a szereplők, sem a rajongók számára nem nyújt kielégítő befejezést. Elég csak a Trónok harcára gondolnunk, mely egy évtizedes történet után csúfosan fejeződött be, cserbenhagyva a karakterek sorsáért izguló nézőket.

De hála az égnek, ez nem mindig van így! Az utóbbi években talán a Netflix legmeghatározóbb sci-fi sorozata, a Sötétség bizonyította be a legszebben, hogy egy komplex, sok szereplős történetet igazán elégedettek lehetnek vele a nézők.

Időutazás és univerzális titkok

A német kisvárosban játszódó időutazós mese három évadon át bonyolódott, különféle karaktereket ismerhettünk meg különböző idővonalakon. Az epizódok újranézése során sok esetben csak ekkor érthettük meg teljesen a történet mélységeit.

Sokan gondolhatták volna, hogy a sorozat alkotói, Baran bo Odar és Jantje Friese, a bonyolult plotot egyre inkább összekuszálják, de ennek ellenére sikerült egy olyan finálét prezentálniuk, amely a Christopher Nolan klasszikusában, a Csillagok közöttben hasonlóan meggyőzően és érzelmesen tárgyalta a szeretet kozmikus erejét, mindeközben pedő a káoszban tökéletes rendet hozott.

Hogyan érték el ezt?

A kulcs az volt, hogy a rejtély feloldása Jonas és Martha kapcsolatára épült. Így a nézők érezhették, hogy megérte végigérni a három évadnyi feszültséget és szenvedést.

A végső csavar sem a semmiből jött: amikor a sorozat felfedte az apokaliptikus-időutazós bonyodalom mögött álló titkot, visszagondolva az első epizódokra, döbbenettel tapasztalhattuk, hogy a Sötétség már az elejétől fogva tudatosan építette fel a végső fordulatot.