1999. március 24-én indult a NATO-erők légi offenzívája Szerbia, az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. A bombázás 78 napig tartott, és a becslések szerint 1200 és 1500 közötti áldozatot követelt, míg több mint 12 ezren megsebesültek. Ez a konfliktus jelentős hatással volt a Balkán geopolitikai helyzetére és a NATO jövőbeli akcióira.

A Pannon RTV beszámolója szerint a bombázás indoklása az volt, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság felelős a Koszovó státuszáról folyó tárgyalások kudarcáért. Meg kell jegyezni, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem hagyta jóvá a támadást, ami precedenst teremtett a nemzetközi jogban. Sokan ma is vitatják, hogy a NATO beavatkozása helyes volt-e, tekintettel arra, hogy a nemzetközi közösség által elfogadott keretek megszegésével zajlott.

Március 24-én este 19 óra 45 perckor történt az első légicsapás, amely stratégiai jelentőségű célpontokat ért el. Ez a lépés széleskörű vitákat váltott ki, hiszen történelmileg első alkalommal került sor arra, hogy NATO támadás történjen az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül. Javier Solana, a NATO főtitkára utasította a szövetséges erők akkori főparancsnokát, hogy indítsa el a támadást.

A harciak során hidakat, kórházakat, médiaintézményeket, iskolákat és templomokat is megsemmisítettek, ami súlyos infrastruktúra károkat okozott az országban. A támadássorozat június 10-én zárult le, amikor az ENSZ elfogadta Koszovóra vonatkozó határozatait, így végül legitimálva a beavatkozást a nemzetközi közvélemény előtt.

Érdekes módon az Egyesült Államok is aktívan részt vett a konfliktusban, amely jogi szempontból vitatható döntés volt, de sokan helyesnek tartják a humanitárius okok figyelembevételével. Madeleine Albright, a volt amerikai külügyminiszter egy rádióinterjúban párhuzamot vont a szíriai és a koszovói helyzet között, hangsúlyozva, hogy a jövőbeli beavatkozások is szükségessé válhatnak a régiók stabilitásának megőrzése érdekében. Albright véleménye szerint a Kosovóban végrehajtott lépések precedenst teremtettek a későbbi katonai beavatkozásokra, beleértve a Szíriával kapcsolatos elgondolásokat is.

A NATO 1999-es akciója tehát nem csupán a múlt része, hanem komoly következményekkel járt a nemzetközi kapcsolatokban és a jövőbeli katonai beavatkozások megítélésében egyaránt. A konfliktus emlékét még ma is érezzük a nemzetközi politikai színtéren, és sokan kérdésekkel és aggályokkal néznek a jövőbe, amikor hasonló helyzetek merülnek fel.