2022 végén, amikor az OpenAI bemutatta a ChatGPT-t, világszerte elterjedt a vélekedés, hogy a nagy nyelvi modellek gyökeresen meg fogják változtatni a mindennapjainkat. Két és fél év elteltével azonban arra lehetünk figyelmesek, hogy a várva várt forradalom egyelőre elmaradt, viszont az egyre fejlettebb algoritmusok egyre inkább beépülnek a mindennapi életünkbe.

De mi rejlik mindez mögött? Hasonlóan ahhoz, ahogy az okostelefonok robbanásszerűen elterjedtek, a technológiai fejlődés gyorsabb, mint ahogy a társadalom képes lenne arra reagálni. Az esetleges társadalmi következményeket, mint például a munkaerőpiac átalakulását vagy az oktatás módszereinek megváltozását, csak később fognak tudni értékelni.

Egy friss felmérés alapján a brit egyetemisták döntő többsége már aktívan használja a nyelvi modelleket egyetemi feladataik megoldásához. A kutatás szerint a diákok 88%-a bevallotta, hogy hozzájárult a beadandók elkészítéséhez e technológiák alkalmazásával. Míg sok hallgató úgy gondolja, hogy nem lenne etikus algoritmus által generált szöveget változtatás nélkül leadni, az is kiderült, hogy a nyelvi modellek segítenek a kutatási tervek kidolgozásában és az olvasmányok feldolgozásában.

A jövő egyetemista generációja előtt kihívások állnak: vajon hogyan alakítja át a technológia a tudást és a kreativitást? A válaszok mellett azonban fontos észben tartani, hogy a diákok feladata nemcsak a tudás megszerzése, hanem annak kritikával való megközelítése is. Így a nyelvi modellek használata a tanulásban nem csupán eszköz, hanem új lehetőség is lehet a mélyrehatóbb megértés és a kritikai gondolkodás fejlesztésére.

A következő években érdemes lesz nyomon követni, hogyan alakul a technológia használata az oktatásban és hogy milyen új normák és szabályok lépnek életbe a diákok és az intézmények részéről. Az, hogy a diákok hogyan reagálnak erre a gyorsan változó környezetre, mérföldkőnek bizonyulhat a jövő oktatásának alakításában.