Egy ukrán tengerészgyalogos drónkezelő, aki négy hónapot töltött Oroszország területén a megszállt Szudzsa térségében, élménybeszámolót tett közzé az X-en. Tapasztalatai alapján részletesen elemzi az orosz hadsereg stratégiáit és hibáikat, valamint a kihívásokat, amelyekkel az orosz légideszant-csapatok ellen kellett szembenéznie.

A katona megjegyzi, hogy az oroszok jól képzett elitalakulatokkal próbálták visszaszerezni az ukrán ellenőrzés alá került kurszki településeket. Az orosz csapatok megfelelően felszereltek voltak; új páncélosaik és modern lövészfegyvereik voltak, beleértve a korszerű elektronikus hadviseléssel kapcsolatos rendszereket és műholdas adóvevőket is.

Ennek ellenére a harcok során a páncélozott járművek bevetése korlátozott volt, ráadásul az ukrán erők többségüket megsemmisítették. Az ukrán drónkezelő megemlíti, hogy novemberben csupán két-három orosz páncélozott támadás történt, míg januárban már egy egész komoly csapásra került sor, amikor az oroszok 13 BMP-3-at és 3 T-80BVM tankot vesztettek el.

Emellett kiderült, hogy az orosz támadások nagyrészt nappal történtek, ahol a füstgránátvetők takarásába vonultak és folyamatosan támadtak. Az ukrán katona véleménye szerint az orosz hadsereg gyenge stratégiát követett, mivel az irányok mindig azonosak voltak, és a hadsereg többszöri veresége ellenére újra és újra megpróbálták azokat az irányokat választani, amelyek lehetetlennek tűntek. A katona úgy véli, ez azért volt, mert parancsot kaptak arra, hogy három hónapon belül űzzék ki az ukránokat Kurskból.

Október hónap volt a legnehezebb, amikor egyetlen nap alatt akár 84 szárnyas bombát is ledobtak az ukrán állásokra. Az orosz légierő mellett a széloptikai vezérlésű drónok is veszteségeket okoztak, és az orosz drónkezelők közelibb pozícióik miatt hatékonyabbak voltak. A Kriegsforscher elemzése szerint az orosz gépesített támadások többsége sikertelen, de voltak eredményes támadások is, amikor könnyebb járművek és gyalogosok támadtak.

A katona arról is beszámolt, hogy az orosz támadók gyakran nem kaptak megfelelő tűzérségi vagy gépesített fedezetet. Volt egy eset, amikor az orosz páncélozott egységek „eledobták” a gyalogosokat a harctérre, majd visszavonultak, és nem nyújtottak támogatást. A páncélozott egységek feladata, hogy támogassák a gyalogságot, azonban ez a védelem teljesen hiányzott.

A beszámoló végén az ukrán katona hangsúlyozta, hogy nem látott bizonyítékot arra, hogy az orosz tisztek megölhetnék saját katonáikat, és nem találkozott TOSZ-1-es nehéz lángszórókkal sem. Bettér, a Páneurópai Bizottság elnöke is figyelmeztette a nyugati országokat, hogy a háború ezen szakasza mellett az orosz tisztek által elkövetett esetleges atrocitások is komoly kérdéseket vetnek fel a katonai etikáról. Az ukrán drónkezelő szavai alapján úgy tűnik, hogy az orosz haderő igyekszik elkerülni a saját katonáinak mártírhalálát, míg a nyugati sajtó folyamatosan figyelemmel kíséri az orosz hadviselés fejleményeit.