A 1986-os csernobili atomerőmű-baleset következményei messze túlmutatnak a közismert radioaktív szennyezés hatásain. A környezet megtisztítása és a katasztrófa kezelése során számos más káros anyag került a természetbe, amelyek szerepet játszhattak a helyi élővilág egészségügyi problémáiban. Norman Kleiman, a Columbia Egyetem közegészségügyi iskolájának kutatója az Independent magazinnak nyilatkozva hangsúlyozta: "A Csernobillal kapcsolatos diskurzus gyakran a radioaktív sugárzásra redukálódik, de a lehetséges egészségügyi hatások sokkal szélesebb spektrumot ölelnek fel, és számos más vegyület, mint például nehézfémek, ólompornak, peszticidek és azbeszt is hozzájárulhatott a helyzet súlyosbodásához."

Miért mutálódtak a csernobili kutyák?

A kutatók az elmúlt évtizedekben folyamatosan vizsgálták a csernobili térségben élő kutyák genetikai állományát, hogy kiderítsék a baleset okozta környezeti hatásokat. Az atomreaktor robbanása számos ember halálát okozta, köztük tűzoltókat és más sürgősségi munkásokat, akik a helyszínen próbálták megakadályozni a további károkat.

Matthew Breen, az Észak-Karolinai Állami Egyetem szakértője elmondta, hogy kutatásuk célja a hosszú távú alacsony dózisú környezeti toxinok, például ólom vagy más mérgező anyagok hatásainak feltárása, amelyek esetleg mutációkat idézhetnek elő a kutyákban.

Tudományos áttörés és eredmények

Egy korábbi kutatás során 391 DNS-szakaszt azonosítottak a csernobili kutyák genetikai állományában, amelyek eltértek a környező területeken élő kutyákétól. Az újabb tanulmány még mélyebbre ásott, és részletes elemzést végzett a kutyák öröklött anyagáról, hogy megértsék az idő múlásával felhalmozódott mutációkat. Az eredmények azt mutatták, hogy a csernobili kutyák genetikája jelentős átfedéseket mutatott a Szovjetunió területén és a szomszédos országokban élő kutyápoblációkkal.

Miközben a mai kutyapopuláció már több mint 30 generációval későbbi, mint az 1986-os baleset idején, a tudósok megjegyzik, hogy ha voltak olyan mutációk, amelyek előnyöket jelentettek a túlélésben, azoknak a mai populációban is nyomai kellene, hogy legyenek. Azonban a kutatások nem találtak ilyen genetikai jeleket.

A környezeti hatások jelentősége

Ez azonban nem zárja ki teljesen annak lehetőségét, hogy a halálos balesetet követő környezetvédelmi tényezők – legyen szó radioaktivitásról vagy más toxikus anyagokról – szerepet játszottak a kutyapopulációk közötti genetikai eltérések kialakulásában. Elképzelhető, hogy a kutyák, akik túléltek elegendő időt ahhoz, hogy szaporodjanak, már eleve rendelkeztek végzetesen hasznos genetikai jellemzőkkel, ami különbséget tehetett a helyi környezetben való túlélésük szempontjából.

Megan Dillon, az Észak-Karolinai Állami Egyetem doktorandusza hozzátette: "A kezdeti szelekció hatására a reaktor közelében élő kutyák populációja elkülönült az ott található más csoportoktól."

A kutatók úgy vélik, további vizsgálatok szükségesek annak érdekében, hogy jobban megértsék, hogyan alakították a környezeti tényezők a kutyák genetikai fejlődését a csernobili katasztrófát követően. A jövőbeli kutatások célja nem csupán a genetikai mutációk feltérképezése, hanem a kialakult ökológiai problémák és azok hosszú távú hatásainak megértése is.