Rezső, a fiatal művész, már korán hátat fordított tanulmányainak, hogy a vándorcirkusz világában keressen boldogulást. Artistaként dolgozott, légtornászként emelkedett a magasba, ám egy tragikus baleset következtében, amikor egy mutatvány során leesett, súlyos sérüléseket szenvedett el. Szerencsére életben maradt, de keserű rémálmai sosem hagyták el, főként az, hogy a zuhanás okozza majd a halálát, amely végül valóra is vált.

Mielőtt valódi elismertséget nyert volna, a helyi kocsmák világában mozgott, ahol találkozott Bilicsi Tivadarral, aki a színművész pályára terelte a fiatal tehetséget.

A Műszínházban, ahol évekig mellőzésben részesült, az öreg zongora egyedüli vigasza volt. Autodidakta módon kezdett zenélni, dalai hamarosan saját életre keltek.

A zeneszerzés mestere, akit kezdetben senki sem ismert, végül a Dohány utcai Kulacs étteremben szerzett hírnevet. Művei egyre népszerűbbé váltak, és a vendégek szívesen hallgatták őt, ahogy saját szerzeményeit és másoknak írt dalszövegeit játszotta.

Jávorsz László újságíró is felfigyelt tehetségére, amikor a Műszínházban dolgozott, és eldöntötte, hogy megzenésíti Seress egyik versét. Az általa komponált „Szomorú vasárnap” dal hatása gyorsan átszáguldott Magyarországon, vonzva a zenét szerető közönséget.

Seress Rezső azonban nem ismerte a kották világát; dalait hallás után írták le. Az Egyesült Államokban is elhallgatták dalait, de otthon sokáig elfeledték a nevét. A „Szomorú vasárnap” híressé válását elősegítette, hogy több öngyilkosság helyszínén megtalálták a dal hangjegyeit, amelyet a sajtó „gyilkos slágerként” emlegetett, és amelyről a The New York Times is beszámolt, miszerint tömegek ölték magukat a Dunába a dal hatására.

Seress Rezső, aki halála előtt még mindig gyötrődött, a vágya szerint az ablakából kiugorva akarta véget vetni szenvedéseinek, de túlélte a zuhanást. Végül 69 éves korában, 1968. január 12-én hunyt el a kórházban, ahol a gipszét tartó drótot találta meg élete végén.

Bár akkoriban nem volt népszerű, halála után gyorsan ismertté vált hazájában. Műve örök emléket állít Seress Rezsőnek, akinek a zenéje igazán az életérzés lenyomatát rögzíti. Ha szeretné, hallgassa meg a „Szomorú vasárnapot”, és tapasztalja meg, milyen ereje van egy dalnak a lélekben.